Reptéri Projekt
Előzmények
A Pécs-Pogány reptér történelmébe nem akarok most belemenni,
arra ott a wikipédia.
Szóval a történet úgy kezdődött, hogy a nagyon ráérős mindennapjaim közepedte
egyszer csak meghallottam a hírt, hogy újra menetrend szerinti járatok
fognak közlekedni a reptéren.
Ekkor még nem indult be a fantáziám, mivel a komoly évek óta tartó betegeskedésem megoldásával
voltam elfoglalva, de minden esetre vártam, hogy mi lesz ebből.
2024. március végén meg is érkezett az első járat, el is kezdtem "levadászni" a hangját
a szokásos módon, majd egyik nap kitaláltam, hogy kimehetnénk és felveszem az érkezését.
Ekkor még nem volt semmilyen terv, így felmentem a nyilvános teraszra, és vártam.
Nem túl sokat dobott a lelkesedésemen, hogy sokan voltak, és persze nem néma csendbe várták
a repülő érkezését, így csak a kamerába dugva a mikrofonommal, kevésbé minőségi
formában, de felvettem valamit,
amit aztán némi megszerkesztés árán használható maradt.
Nos a dolgok akkor indultak be, amikor megláttam a lelkes érdeklődőket, hogy
készítik sorra a felvételeket ilyen-olyan, de egész vállalható helyekről.
Oh, apropó, még áprilisban próbáltam engedélyt kérni, hogy kerítésen belül
rögzíthessem a hajtőműindítást, de ez nem volt megoldható, viszont miután megláttam,
hogy kerítésen kívül is egész jó felvételek készültek, május közepe táján
elkezdtem átgondolni ezt a dolgot.
Aztán végül elég hamar összeállt egy ideális scenario.
Mivel a reptér pályája déli irányból erősen elkerített, viszont az északi a domborzat
miatt kevésbé, így leszállásra maradt az északi irány, parkolásra a terasz,
hajtóműindításra a parkoló felöl a kerítésnél szembe a gép orrával, majd felszálláskor
eleinte a dél-keleti oldal, majd próbálkoztam az Aeroclubbnál, ami egyszer végül is
majdnem sikeresen, de végül is sikerült helyet biztosítaniuk (ez úton is köszönet érte),
majd a repce aratása után jött az észak-keleti oldal, ami végül audio szempontjából
majdnem a legjobbnak mondható, de megközelítése...
Elkezdődött a kivitelezés
2024. június 5.
Ez volt az első nap, mikor kimentem. Előtte bő egy hétig folyton csak lestem, hogy mikor lesz végre már megfelelő az időjárás. Szélirány/szélerősség/hőmérséklet/napszak, ezek mind alapvető kritériumai, hogy megfelelően professzionális felvétel készülhessen, így eleinte a szélerősségen agonizáltam, aztán végre megláttam a gyenge déli széljelzést!
Az első alkalom mindig a legnehezebb (jó itt azért volt kivétel).
Biciklivel neki is vágtam az oda vezető 7km-es útvonalának.
Mindent szépen kiszámoltam, hogy ne kelljen túlhajtanom magam.
Felkészültem (minden alkalommal) az esetleges kellemetlen meglepetésekre, ezért
másfél órával a repülőgép érkezése előtt indultam.
18:00 körül volt várható az érkezés, 16:15-kor indultam, és egy kényelmes óra alatt oda is értem.
"Jó dolgom volt", át kellett vágnom a kukoricáson (na jó, nem egészen,
végigmentem a szélén, hogy ne tegyek kárt semmiben) aztán egy jó nagy adag gazon,
(cipő/zokni telement azokkal a tüskés, szúrós, szövetből kihúzhatatlan magos akármivel)
aztán még egy (akkor még) fél méter magas napraforgó táblán, és annak a határához érve
megindultam oldalirányba, befelé.
Sajnos tovább menni nem tudtam, mert a mellkasig érő sűrű repcén nem lehet egy vidám dolog
keresztülvágni (és ugye nem teszünk kárt más tulajdonában) úgy, hogy be kellett érnem
azon a határon.
Volt néhány kis repülő, aminek köszönhetően úgy éreztem egész pontosan be tudom
célozni azt a helyet, ahol pont felettem fog áthúzni a leszálló gép, de
bőven elmértem. Persze az is közre játszott, hogy közel van a főút,
és elég hangos ezért próbáltam tartani a távolságot.
Mikor áthúzott a fejem felett a gép, egyrészt kissé ijesztő volt, na de ami utána jött!
Nem tudom pontosan mi zajlott le, de valószínűleg a sugárhajtóművek mögött létrejött
meleg légörvények létrehoztak egy ritkább "légcsatornát" amiről, vagy amiben össze-vissza
kavarogva
léptek ki vagy verődtek vissza a hangok, és ahogy egy-egy éles "légcsapás"
kavargott a fejem felett elképesztő és egy kis idő után ijesztő hangokat produkált!
Az első 10 másodpercben még az eget bámulva azt néztem, mi ez, egy másik gép suhan el felettem?
Aztán kb. 15 másodperccel a gép elsuhanása után kezdtem aggódni, hogy lehet pillanatokon
belül egy mini szélvihar fog megcsapni, ezért jó erősen rákapaszkodtam a kamera állványomra,
de nem azért, mert magam féltettem, hanem, hogy azt fellöki a szél, de végül egy
ijesztő suhanással az egész móka véget ért, mondhatnám úgy is, hogy hidegvérrel távozott.
Ami annyit jelent, hogy "cirip, cirip" néma csend, semmi gyenge szellőt nem hagyott maga után,
csak egy maradandó élményt.
Aztán összepakoltam, és vettem az irányt a parkoló felé, hogy felvegyem az indulást. Nagy szerencsémre ez is összejött, azt leszámítva, hogy egy motoros pont a hajtóműindítás pillanatában taposott a gázra, csak emiatt kellett később újra próbálnom.
2024. június 11.
Az első alkalom kifejezetten nagyon megterhelte a szervezetem,
így 4-5 napig pihentetnem kellett a projektet.
Na és akkor kezdődött egy maratoni hét, ugyan is viszonylag hideg, felhős hét következett.
A szél nem volt a barátom, és nem tapasztaltam még ki rendesen, hogy és miként történnek a felszállások,
de kimentem a dél-keleti, amúgy könnyen megközelíthető helyre,
és megpróbáltam felvenni a Dash 8 felszállását.
Hát nem jött össze, mert déli szél fújt, így a távolabbi pontról szállt fel,
nem onnan, ahonnan vártam, de azért végig vettem, mert egy jó operatőr
nem a helyszínen dönti el, hogy valami jó lett-e vagy sem, hanem majd a vágó ezt megteszi.
Sikerült ugyan, de a hang, se a kamerakezelésem nem volt az igazi.
Bár utólag nehéz kinyomozni, mert felvétel nem készült róla, valószínűleg ez volt
az első nap, amikor megpróbáltam a Dash 8 leszállását felvenni.
Előző nap elég esős volt, így a szántóföld szélén kifejezett mocsár keletkezett.
Hiába volt nagy gaz arrafelé, pont ott, ahol a sok víz összegyűlt, nem volt fű.
Ezért jó sáros is lettem. :D
A felvétel természetesen nem sikerült, mert a szélirány északi lehetett, ezért dél felől szállt le.
Aztán 4 órával később visszatértem, és akkor készült el a Dash 8 hajtóműindítása. Szerencsémre senki nem csapott zajt, a szél se fújt nagyon, ezért legalább ez aznap sikerrel zárult. Jó persze minden alkalommal megkértem mindenkit, hogy ha lehet, maradjanak csendben, és ez az esetek 80-90%-ban sikerült is, és ezúton is köszönöm mindenkinek!
2024. június 12.
Ismét egy szerdai nap. Ekkor próbáltam meg először felvenni az Embraer E175LR gép felszállását.
Ekkor volt lehetőségem az Aeroclubnál egy teljes pályás panorámát kapnom.
A felvétel nagyon jó és különleges audio élményt adott, viszont pechemre túl erős volt a szél,
ezért új próbálkozást tűztem ki, csak aztán következő héttől már az E175STD jött, és
az nem csak kicsit másképp néz ki, de kicsit más (szerintem csúnyább, nagyon csengő/sípoló) hangja van.
Pár órával később, érkezéskor meg a beparkolást vettem fel, szerencsémre tökéletesen.
2024. június 14.
Ez volt a második Dash 8 leszállás elkapási próba. Ez se sikerült.
Később egy újabb Dash 8 felszállás próba is volt, persze ezt se sikerült ugyan úgy, mint az első,
de legalább a kamerakezelésem javult.
Mondanom sem kell, hogy állványon volt, amit a magasba tartottam, és az egy dolog, hogy
4-5 perc várakozás alatt már rendesen fájt tartani, de ezt az egészet 160 fokos fordulaton
keresztül 50mm-es optikával irányba tartani remegés nélkül...
2024. június 16.
3. Dash 8 felszállás próba.
Na, ez volt az első, ami onnan szállt fel, ahonnan a korábbi 2 alkalommal vártam!
Sikerült is bár a kamerakezelésre még mindig tudtam panaszkodni.
Persze a felszállást megelőzte egy parkolás, ami éppen határeset lett, de a végéből
lecsípve egy kicsit azt hiszem vállalható lett.
Ez után jött 2 hét szünet a 30+ fokok miatt.
2024. július 3.
Mivel az Embraer 175LR helyett a nem kék szárnyfarkú 175STD érkezett,
ezért lényegében újra kellett vennem az összes helyszínt, mert elég furcsán
nézne ki, ha egyik felvételen így, a másikon meg úgy nézne ki.
Sajnos ennyire azért még vagyok maximalista, hogy ekkora zavaró tényezőt ne hagyjak a felvételben.
Persze az audio teljesen használhatatlan lett az emberi beszédek miatt,
viszont szerencsémre a gurulás profilja teljesen megegyezett a 175LR gép hangjával, így
a korábbi hangfelvételt vágtam be alá.
Igen, sajnos itt kezdődtek a kavarások. :/
Majd 2 órával később ezt megismételtem a hajtóműindítással.
Itt a hang tökéletes lett, senki nem zajongott, csak a hajtómű zaja nem tetszett,
ezért teljesen összekavartam a korábbival, de hála égnek csak a szakavatott fülűek veszik észre,
főleg ha elárulom. :D
2024. július 5.
A nagy nap!
Dash 8 leszállás, most már harmadik nekifutásra.
Jobban felkészülve, szélirányt lecsekkolva, és mindent a tervek szerint.
Sajnos a szél nem volt túl szelíd, de legalább jó irányba állt.
A nagy meleg miatt, amíg nem érkezett meg, az esernyőmmel védekeztem a leégés ellen,
majd rájöttem, hogy hangot se nem ver vissza, se nem nyel el (észlelhetően), ezért
kitaláltam, hogy mivel hátszél van, be tudom állítani szélvédelemként, ezzel
jóformán teljesen kiiktattam a szélzajt, és a felvétel maga tökéletesen sikerült is.
Aztán kicsivel később jött a felszállás.
Ekkor már a repcék le voltak aratva,
így nem túl kényelmesen, de áthajtottam rajta.
Egy-két karcolás a lábakon, egy elszakadt állvány táska fogantyú, és egy
meghibásodott állványláb kíséretében átballagtam az új helyre, az észak-keleti oldalra.
Minden nagyon jó volt, csak az a fránya szél megint túl erős volt, meg a kamera lekövetés se az igazi.
2024. július 10.
Ez egy nagyon veszélyes nap volt.
35 fok hőség tombolt. Úgy tájékoztattak, hogy ez lesz a várható utolsó (biztos) nap,
amikor tiszteletét teszi az Embraer E175STD, így bár nagyon tartottam attól, hogy a nem túl
jó egészségi állapotomban ekkora melegben rávegyem magam, hogy kimenjek, de
komoly felkészülések árán (nem részletezek mindent, de vizes póló, és folyamatosan
kentem/locsoltam magam vízzel azon a fél órán át), így végül rosszullét nélkül (de éppen hogy)
átvészeltem, és végül elkészült az utolsó hiányzó felvétel, a felszállás.
Ja és komolyabb szélzaj nélkül.
Minden esetre nem volt egy okos döntés ebben a melegben, de az utolsó, az az utolsó.
(Persze nem az utolsó volt, de hát sose lehet tudni. Ezért tekintettem alapszabályként
minden alkalommal, hogy a lehető leghamarabb, a legjobban meg kell csinálni a felvételt,
mert nem lehet tudni lesz-e következő alkalom!)
2024. július 21.
Gyors ötletként kitaláltam, hogy az ezen a napon éppen erre járó Embraer E175STD
(mert ugye úgy volt, hogy már 2 hete nem fog jönni többet...) szóval az volt a terv,
hogy kimegyek délután és felveszem a felszállását, szemből, az északi oldalról.
Sajnos a meleg miatt, és a bizonytalan szélirány és erőssége miatt a nagyon erős vacillálásom
közepette sem tudtam döntést hozni, végül maradtam.
Aztán viszont este 8-kor kitaláltam, hogy ha bár a sötétben képileg nem tudok jó felvételt
készíteni, az audióhoz ennek semmi köze, így végül úgy alakult, hogy még érkezés előtt
kiértem, de pont úgy, hogy alig, hogy összeállítottam a felszerelést, már jött is,
csak dél felől, nem ellenkező irányból, ami kicsit meglepett, de nem sült el rosszul.
A nagy sietségben csak a kamerán nem tudtam beállítani a 30 helyett 24fps-t, meg
a fehéregyensúlyt, de teljesen mindegy volt.
Aminek nagyon örültem az a teljes szélcsend volt!
Persze az este egyik hátránya a tücskök erőteljes ciripelése, meg a denevérek jelenléte,
bár utóbbi csak lassítás esetén hallható.
Szóval felvettem a leszállást. Szerencsémre hallatszott a kerekek csikorgása földet éréskor.
Aztán jó másfél óra várakozás után este 11-kor felszállt déli irányba, pont onnan ahol voltam.
Ebben az esetben a múltkori 0dB beállítás helyett most 20dB-t használtam, hogy a zajpadló
kb. 6dB-el csökkenjen a jelszinthez képest, így tisztább felvétel készülhetett,
viszont aggódhattam, hogy be ne torzítson a 115dB SPL dinamikatartomány miatt.
Volt is miért aggódnom, mert annyira párás, tiszta és szélcsendes volt a környék, hogy
nem volt, ami tompítsa az érkező hangokat, így 2dB-el maradt a maximum alatt a nyers felvétel!
Szóval hajszál híján, de jó lett a felvétel. :)
2024. július 23.
Előző nap láttam, hogy megint a sugárhajtású gép jön, szélirány várhatóan északi lesz,
na mondom, akkor egy délelőtti programot beiktatok!
Mondjuk az a 28 fok, amit írtak, az nagyon 33 volt ott, de hála égnek elég jól tűrtem.
Szél az kifejezetten erősnek számított, de be tudtam vetni az esernyős védelmet, és teljesen bevált. :D
Szóval a tegnap előtt elmaradt: szemből felszálló, felettem elszállós ötletnek eljött az ideje,
és ez most egész jól bejött! Végre pont a kifutópályával szembe pakoltam le.
Persze azt azért teszem így szóvá, mert aki járt már arra, az tudja, hogy az északi oldalon
a mező méterekkel lejjebb van, mint a pálya, ezért rohadtul nem lehet látni belőle semmit.
Megint 0dB beállításon próbálkoztam, hogy az erős dübörgés nehogy túl sok legyen,
de olyan hamar, olyan magasra emelkedett, hogy simán belefért volna 115dB-be.
Nem baj, nem húztam zoknit a mikrofonokra szélvédelemként,
így hangosabban rögzítette, és teljesen jó lett.
A repcék még mindig kegyetlenek...
2024. július 26.
Úgy nézett ki, hogy gyenge szél várható, bár az iránya északias, de a gyengesége
ellenére bíztam benne, hogy déli irányba fog felszállni a Dash 8-as, így délelőtt útnak indultam.
Sajnos a szél bőven a "gyenge" minősítés felett alakult, és emiatt (is) északi
irányba szállt fel, így ez is ment a levesbe. :/
Érdekes volt viszont, hogy a bal hajtómű nem működött, csak a kifutó pályán indult be.
Ez nem tudom, hogy jött össze, biztos belefér...
Terveztem még délután is kimenni, de 30 fok felett meg kétszer egy nap biciklivel 17km nem éppen a beleférős kategória még, így bízva a "lesz még alkalomban", elhalasztottam.
2024. július 31.
Nem éppen egy hűvös, felhős idő, de legalább száraz levegővel, ismét elindultam.
Szerencsére egész tűrhető nap volt, bár most már az Embraer helyett a másik Dash 8
gép jött, edzésként úgy döntöttem felveszem a felszállást megint,
ha már gyenge és déli szelet jeleztek.
Na igen, gyenge szél... Volt az élénk kategóriájú is, de érdekes módon hullámokban jött.
A járat megint fél órát késett a felszállással, de legalább pont akkor nem fújt a szél.
Ez egy hihetetlen nagy mák volt, hogy pont a felszállás alatt szélcsend volt, csak
a meleg miatt még mindig harmat gyenge hanghatásokat tapasztalok, de nem baj,
lett egy szép videó felvételem, amit ez esetben először 50mm helyett 18-on 3x digitális
zoom mellet csináltam, ami kb. 60mm-nek felel meg, és az EOS 70D esetében ez ugye
szenzor közepéből kivágott képet jelent, natív felbontáson, vagyis moire mentes!
Bár homályosabb, de még is szebb képet kaptam élesítés után.
Aztán hazafelé indulva, épp szembe jött velem a mentőhelikopter, így aztán rá is
fordultam a reptérre, és gyorsan odasiettem, hátha fel tudom venni azt is.
Láss csodát 1 perc híján, pont sikerült időben elindítanom a felvételt.
Szinte nem volt senki, így szép csendben fel tudtam venni az egészet.
Csak a szél fújt kicsit erősen, de nem volt túl hallható.
2024. augusztus 7.
Este felé megpróbálkoztam egy kerék csikorgás rögzítésével.
Jó irányból jött a Dash 8-as, pontosan szembe velem ért földet, de
jóformán semmit nem lehetett hallani a gumi csikorgásból, ami egyrészt meglepett,
másrészt légköri tompítás is közrejátszhatott, mert le és felszálláskor a
napsütés hiánya ellenére nem mértem 95dB-nél többet, szóval ez egy mondhatni negatív rekord lett.
Közben lőttem egy timelapse-et is, de félbeszakította a túl korán induló repülő, így az félbe maradt.
2024. augusztus 11.
Ismét este útnak indultam, mivel most már tudom, hogy a felszállást este érdemes rögzíteni,
mert nyerek vele bő 10-13dB hangerőt a tiszta levegő miatt.
Be is jött az elképzelés, már csak a 9H-SWW volt csak a probléma a 9H-MMW helyett.
Persze előtte még egy leszállást is megpróbáltam, de megint a rossz szélirány miatt
dél felől szállt le, így ez ugrott.
2024. augusztus 18.
Ismét egy esti próbálkozás.
Bár a nap elején még esősnek ígérkezett az este, estére már megszűnt a csapadék valószínűsége.
A szél iránya és erőssége is teljesen jónak tűnt, így gyorsan kimentem a reptérre.
Szó szerint körbe mindenfelé villámok cikáztak, néha egy halkabb mennydörgés is hallatszott.
Mire kiértem, sajnos elkezdett erősödni a szél.
Fél óra elteltével már a kamerát se tudtam stabilan tartani annyira erőssé vált a szél.
Mint utólag kiderült 30-40km/h-t is elérte.
A felvétel bár elkészült, és meglepően visszafogott volt
a szélzaj, (persze mert zoknit húztam rá) de erősen vállalhatatlan.
Legalább gazdagodtam egy kerítés suhogó hangfelvétellel.
2024. augusztus 27.
Végre "vissza fogta magát" a kánikula (32 fok), és a 9H-MMW érkezett,
északi szél ellenére láttam délben felszállni déli irányba (ami meglepet),
így gondoltam, ha bár túl késő a 16-17 órás felszállás, de azért legyen meg, hátha jó lesz.
Beiktattam még egy parkolás rögzítését is, mert amit még júniusban készítettem
erősen rázkódott a felvétel, ami stabilizálás után elég csúnyán néz ki.
Szerencsémre mind a hang, mind a kép teljesen jó lett sőt, a kép annyira, hogy el se hittem.
A csavar a dologban ott van, hogy egyrészt javul a fizikai állapotom (azért nem mindig)
másrészt 6 év kihagyás után megfeledkeztem, hogyan kell jól beállítani az állványom,
hogy ugrás nélkül, egyenletesen, stabilan tudjam oldalirányba mozgatni, és mivel ezt
megoldottam, nem fogadott kellemetlen meglepetés.
Ja és még a fények is elég jók voltak, bár túlságosan alul exponáltam félve, hogy
ha kisüt a nap, kiég, de ez nem történt meg...
Aztán 17-kor (kis késéssel) felszállt déli irányba (nagy örömömre).
Még mielőtt elhagytam a teraszt, gondoltam csinálok egy
nagy felbontású panorámát a repülőgépről.
Egész jó lett szerintem. :)
2024. augusztus 30.
Nagy meleg ide vagy oda - amúgy délelőtt még nem volt vészes - nekivágtam
a szokásos repcemezős keleti oldalnak, hogy felvegyem végre jó fények mellett a felszállás.
Ez egy érdekes helyzet volt, mert egész héten északi szél volt jellemző, még ha gyenge is.
A keddi esetből tanulva a rossz széliránytól függetlenül kimentem
és reménykedtem egy déli irányú felszállásban. Sikerült is!
Szél az volt, forró aszfalt is, így egy még komolyabb negatív hangerejű
rekord felvétellel gazdagodtam! :D
Nem baj, amúgy is a video felvétel volt itt most a cél, a hangot amúgy is
a 2-3 héttel ezelőtti késő esti felvétellel tuningoltam fel.
Végül is tizedikre sikerül az elfogadható elképzelés szerint rögzítenem a felszállást! :D
Azt hiszem ezzel hivatalosan is véget ért ez a projekt, de alap tervtől függetlenül vannak még érdekes ötleteim úgy, hogy biztos, hogy alkalom adtán még megtaláltok arra felé. :)
Összegezve az egészet, ez volt az eddigi legveszélyesebb, és talán a legizgalmasabb
projekt, amit kitaláltam.
Nem mondom, a 25 emeletes ház lebontását minden nap lefotózni, az se volt könnyű dolog,
de azért 24 évesen jó egészségben erősen más a helyzet, mint 30 felett.
Ha a projekt tervezett végére érek, lehet készítek egy
összeállítást, a sikertelen próbálkozásokról, de mivel nem vagyok már gyerek,
és valamiből meg kell élnem (és jelenleg semmiből nem tudok)
nem adhatom ingyen, az amúgy is iszonyat kemény munkával, és remélem mondhatom, hogy
profizmussal (vagy legalább nem elcsépelt átlagos hozzáállással) készített munkám,
így egyrészt csak Patreon támogatóknak lesz
elérhető, másrészt aki meg úgy érzi megteheti, és hisz bennem, hogy sok pénzzel még jobbra,
és többre lennék képes, az legyen szíves átugorni a Patreon
oldalamra és választani egy tetszőleges támogatói összeget!
Higgyétek el, nagyon sokat jelent!
Az alap projekten kívül, ha a lehetőségek úgy hozzák (nem lesz ilyen szaharai pokol),
akkor tervezek még más koncepció szerint készíteni audio felvételeket, mint pl.
északi oldalról, ahonnan a leszállásokat vettem fel, megpróbálnám a felszállást is,
felettem elsuhanó géppel.
Vagy leszálláskor földet érést egy közeli helyről, kelet felől.
Ha esetleg neked van ötleted, nyugodtan megoszthatod velem:
készült: 2024. Augusztus 30.