Akik már egy ideje foglalkoznak hangfelvételek rögzítésével, legalább amatőr szinten, biztosan találkoztak már a mintavételezéssel, és a bitmélységgel. Ebben a rövid teszben a bitmélység gyakorlati hatásaival fogok foglalkozni.
Már lassan 1 éve rendelkezem egy Asus Xonar U7 külső hangkártyával, ami képes 24 bitmélységgel rögzíteni felvételeket. Azt eddig is tudtam, hogy a 16 bitmélységnél a dinamikatartomány 96dB, 24 bit-en 144dB, de most már az is kiderült, hogy ennél valamivel kevesebbről beszélhetünk. Jóformán az adott értékek felét vehetjük számításba, ha jelentős torzítás nélküli felvételeket szeretnénk kapni. Vagyis 96dB-nek a felénél (48dB) még nincs számottevő torzítás utólagos erősítésél. Azt is figyelembe kell venni, hogy minden 16 bit-es felvétel esetében a leghangosabb torzítás kb. -105dB-es szinten keletkezik felvétel rögzítésekor. Tehát ha van egy mikrofonunk, addig lehet halkitani, amíg el nem éri a mikrofon zajszintje a -100dB-t, pontosabban erre legalább +12dB, +18dB-t nem árt korlátként rátenni. Persze ezt csak akkor kell alkalmazni, ha az adott körülmények nagy dinamikatartományt igényelnek. (pl: tűzijáték) 24 bit-en ezt már nehéz kijelezni, hogy hol a határ, minden esetre legalább 25dB-el alacsonyabban van.
Az alábbi felvételen bemutatom, 1kHz-es frekvencián (kicsit alatta, hogy a grafikonon jól látható legyen) az eredeti, majd felerősített állapotban milyen eredményt ad a felvétel. Aztán egy mikrofonnal felvett hangon hasonló képpen az U7-es driverével csökkentettem a hangot, egészen -96dB-ig, miközben a háttérben (2 méteres távolságban) gépelek a billentyűzeten. Bár a felvételt utólag kiegyenlítettem, ettől lesz jól hallható mikor az erősítés eléri a zajpadlót.
Felhasznált programok:
Sony Vegas Pro 10.0 | 64 bit | build: 470
WavePad 3.05
Windows 7 | 64 bit
készült: 2015. február