Hogyan készítsünk igényes nyákot

<-- vissza

Ez a cikk a nyákkészítés (nem nyáktervezés) egyes lépéseiről szól, a panel kivágásától az alkatrészfuratok kifúrásáig.

1. lépés:

Legelső lépésben rajzoljuk meg a "nyers" panelen a kivágandó méreteket/alakzatot. Lehetőleg derékszögű vonalzót használjunk, így pontosabbak lesznek az oldalak közti távolságok. Mielőtt megrajzolnánk az alap méretet, ami most legyen 58x62mm, ehhez a vágás és csiszolás miatt adjunk hozzá +1mm-t. Így amit fel kell rajzolnunk már 59x63mm lesz. Ezzel segítjük munkánkat, mert csak arra kell ügyelni, hogy a megrajzolt vonal mentén haladjunk vágáskor.

A képen a nyers panel közepére rajzoltam a kivágandó panel méretét, de ezt a pazarlás elkerülésért próbáljuk meg minél közelebb a szélekhez rajzolni, hogy kevesebb legyen a felesleg!

2. lépés:

Megrajzolás után következik a vágás, amit bármilyen módszerrel csinálhatunk, én a jól bevált csiszolókoronggal szoktam ezt csinálni. Ennek a korongnak a vastagsága megegyezik a felrajzolt vonalak vastagságával, ezért nekem ezzel a módszerrel könnyebb végighaladni. De ajánlott ezt a szabadban csinálni, mert nagyon porzik, és belélegezni se ajánlott, mert ez nem fapor, hanem többnyire üveg és műgyanta (amiből általában a nyákok készülnek).

Miután sikeresen kivágtuk a panelt, öblítsük le vízzel úgy, hogy közben az ujjunkkal le mossuk a panelről a rászóródott port, és egyéb más szennyeződést.

3. lépés:

Ezek után a következő képen látható eredményhez jutunk.

Most következik a panel oldalainak csiszolása. A vágáskor nem lesz tökéletesen egyenes, ill. a vágás következtében durva lesz a panel széle, amit le kell csiszolni, hogy a továbbiakban rajzolás ill. törlés közben ne okozzon fennakadást, vagy kárt a tollunkban. Aki persze vasalásos technikával szeretné felvinni az áramköri rajzot a panelre annak nem feltétlenül jelent ez gondot.

Először a oldalakat a csiszolólappal merőlegesen csiszoljuk (120-assal). Ügyeljünk arra, hogy egyenletesen húzzuk a csiszolópapíron a panelt, nehogy a széleit jobban koptassuk a kelleténél. Ez egy nagyon nehéz feladat, amit saját magunktól kell ráéreznünk. A lényeg, hogy ne erősen nyomjuk rá a panelt. Majd ha mindegyik oldallal végeztünk, jöhet a finomabb (300-400-as) csiszolás amit nem szükséges megtenni, de ezzel simább felületet kapunk.

Ha ezzel is végeztünk, akkor elkezdhetjük le csiszolni a már említett éleket, ami a vágás és csiszolás következtében durva, szálkás és felgyűrődötté válhat. Ezt 300-asnál finomabb, az az nagyobb értékűvel tegyük. Ne nyomjuk rá nagyon erősen, csak annyira, hogy elég sima legyen ahhoz, hogy semmi ne tudjon megakadni rajta.

Végül ezt addig ismételjük amíg a pontos méretig le nem csiszoljuk a panelünket. Ha végeztünk a következő eredményt kapjuk:

A legvégén már csak le kell tisztítanunk. Ezt tehetjük festékhígítóval (nitro hígító), vagy benzinnel (ami jól oldja a zsírokat). Én festékhígítóval csinálom, így is teljesen hatékonyan eltávolít minden szennyeződést. Hogy mivel töröljük le szerintem mindegy (én papír zsebkendőt szoktam használni), viszont fontos, hogy lassan húzzuk végig rajta, és ne erősen rányomva, mert a gyors törlésnél nem sok hatása van a zsírtalanításnak, tulajdon képen így csak szétkenjük, nem pedig eltávolítjuk.

4. lépés:

A 4. lépés a rajzolás, amit többféleképpen is elvégezhetünk. Én most a legolcsóbb megvalósítást mutatom be, ez pedig a filccel történő kézi rajzolás. Ez ugyan nagy kézügyességet igényel, de cserébe csak tollra, és gyorsmaratóra van szükségünk, ellenben a vasalásos technikával, ahol ugyan jó minőségű nyákrajzot tudunk rávinni a panelre, akár rövid idő alatt ugyan azt a rajzot is, de ehhez kell egy lézernyomtató, műnyomó papír amire a rajzot nyomtatjuk, vasaló, előhívó folyadék... Lényegében egy elég költséges megoldásnak tartom.

Rajzoláskor csak arra kell ügyelni, hogy amikor húzzuk a filcet, ne nyomjuk rá erősen, csak éppen hozzáérve 2-3x húzzuk végig a sávot. Abban az esetben ha egy vonal húzása után kilógna egy kicsit az összeéréseknél a legvégén szikével, vagy valami éles eszközzel óvatosan kaparjuk el.

Ha minden jól sikerül ez lesz az eredményünk:

5. lépés:

Most következik az egész folyamat egyik leglényegesebb része a lakkozás, mivel ennek a tökéletesítéséhez több mint 1 év gyakorlás volt szükséges.

Mostanra már megrajzoltuk a panelünket, le is marattuk róla a felesleget, itt az ideje lelakkozni, hogy ne oxidálódjon el ha hosszútávon szeretnénk használni. Legelső lépés, hogy a panelt meg kell nézni, hogy teljesen lapos-e. Amennyiben a vezetősávos oldalánál (az az ahol a részfólia van) a panel szélei leérnek, az azt jelenti, hogy a panel közepe púpos, vagy is a panel szélére fog elfolyni a lakk. Ilyenkor próbáljuk meg addig görbíteni, amíg, ha letesszük egy lapos felületre, mondjuk egy üveglapra, akkor a széleinek nem szabad leérnie, csak a közepén tudjon forogni. Ha ezt sikerül elérnünk (ami egy eléggé nehéz feladat), akkor következhet a panel portalanítása. Én ezt eddig hangfal szövettel tettem, ami igen csak hatásosnak mondható. Mielőtt nekilátnánk, oldalról (lehetőleg egy fehér leddel) világítsuk meg, hogy jól láthatóvá váljon a por.

Ha ez megvolt, vegyünk kézhez egy sűrített levegős palackot és azzal alaposan fújjuk át.

Ha meggyőződtünk arról, hogy teljesen pormentes, jöhet a lakkozás. Ez úgy fog történni, hogy először egy közepesen vastag réteget felviszünk a forrasztólakkból, majd egy vastagabb réteget a védőlakkból.

Mielőtt elkezdenénk a lakkozást, egy papírlapra ragasztószalaggal, vagy valami ragadós anyaggal (hangfaltömítővel) rögzítsük a panelt a papírlaphoz. Ezt követően 10-15cm távolságból, fújjuk rá a panelre a forrszatólakkot, felülről lefelé haladva. A mennyiségről nem tudok írni, ezt mindenkinek magától kell kitapasztalnia, csak annyira kell figyelni, hogy egy viszonylag vékony réteg keletkezzen, de fújáskor teljesen fedje le a panelt. Megszáradás után ha nem fedi le teljesen egyöntetűen az se baj, a lényeg, hogy a vezetősávokon egybefüggő réteg keletkezzen (amit nem nehéz elérni).

FONTOS!
Amint lefújtuk a panelt, a lehető leghamarabb fordítsuk lefelé a panelt (nézzen a föld felé), mert csak így fog egyenletesen (és persze pormentesen) szétterülni a lakk. (ha nem fordítjuk lefelé, foltos és egyenlettlen lesz)

A szétterülés kb. 2-4 percig tart, csak ez után fordíthatjuk meg (csak ha nagyon muszáj). Azt, hogy mikor száradt meg onnan tudjuk, ha ránézünk teljesen sima felületet látunk. A megfordítást persze nem ajánlom ha a gyantaréteg után védőlakk is kerül rá mert különben poros lesz.

Mind ez után várjuk 20-30 percet, és csak ennyi idő eltelte után fordítsuk meg és fújjuk rá a védőlakkot amit már 2-szer nagyobb mennyiséggel tegyük, mert ha csak annyit fújunk rá, hogy éppen látszólag teljesen ellepje a panel felületét, hát akkor az a meglepetés fog érni bennünket, hogy a lakk ahogy szárad, egyre jobban összehúzódik, és hiányos marad, ezért javaslom, hogy egy nagyon vastag réteget vigyünk fel rá.

Ekkor ismételjük meg az előzőekben leírtakat, fordítsuk meg, és most nem 20-30 percig várjunk a száradással, hanem legalább 2-3 napot! Ha nem várunk többet 1 napnál, akkor biztos ha egy kicsit erősebben megnyomjuk, akkor a lakkon marad az újlenyomatunk!

A megszáradást követően elkezdhetjük az alkatrészhelyek kifúrását. Annyit javasolnék, hogy a kifúrás előtt alacsony fordulattal 1,5mm-es csigafúróval fúrjuk meg a panel felszínét, hogy majd az átfúráskor ne keljen arra figyelni, hogy pontosan a forrszemek közepén fúrjuk át.

készült: 2012. december