A mikrofon és ahogy felépül 2

Előszó

Rég volt már, hogy hangfelvételeket készítettem, és bár szeretem csinálni, jelenlegi élethelyzetem nem teszi lehetővé, hogy ezzel foglalkozzam, viszont sok idő telt el (13 év) mióta megépítettem a "speciális" sztereó mikrofonom. Nagyon érett már, hogy az azóta szerzett tudást, tapasztalatot beletegyem, és egy sokkal átgondoltabb, komfortosabb, és minőségibb szintre emeljem az eszközt.

2 éve már nekiláttam egyszer a felújításnak, de mivel kifogytam a pénzből, mint minden más projekt, ez is félbe maradt. Persze elkészült az eszköz, használható volt, de egy tucat kényelmetlen hiba miatt, újratervezésre érett. (ki-be kapcsolást nem lehetett megismételni 4 másodpercen belül, különben lemerült állapotot jelzett, és magas frekvenciás zaj volt jelen stb.)
Így végül egy teljesen újragondolt szerkezetet terveztem meg, teljesen az alapoktól.

A szerkezet nagyvonalakban

A régi szabvány műanyag dobozt, egy bár drágább, de nagyon testre szabható megoldásra cseréltem, a nyák lemezekből összeforrasztott dobozra!

Ezzel lehetőségem lett milliméter pontosan úgy kialakítani a doboz szerkezetét, hogy az számomra (és az alkatrészek számára is) megfelelő legyen. A műanyag doboz egyik nagy problémája az volt, hogy amikor elemet cseréltem, a fedél minden egyes felnyitása következtében, a vezetékek a hajlítás miatt, egy idő után elszakadtak. Ez rendszeresen meg is történt 2 év használat alatt, ezért is döntöttem a nyák lemezből összetákolt kialakítás mellett, hogy legyen egy külön rész, ahol az akku fedelét nyitva, semmilyen vezeték törését nem veszélyeztetem. Az már csak bónusz, hogy az egész belső felületet le lehet (nem valami hatékonyan) árnyékolni.
Volt még egy apróság, amit hiányoltam régen, ez pedig a gyors némítás. Ez egy külön kapcsoló formájában került a dobozra.

A régi rendszer maradt úgy mint régen, csak az erősítő fokozatot újítottam fel, ezért a mikrofon kapszulák (kpcm-27b) a kialakításukkal együtt maradt, annyi változtatással, hogy a kapszulák forrasztását körbe szigeteltem alufóliával, ezzel kiiktatva a maradék elektromágneses zajérzékeny területet. Nem gondoltam volna, de meglepően hatékonyan, 70-80%-ban csökkentette az 50Hz okozta zajt.
Viszont időközben az alaplapi hangkártya is változott "Realtek ALC1220-VB"-re, ami egész modern, elméleti síkon tudja, amit egy Asus Xonar U7, 192kHz 24bit, de még is az erős impulzusokra recsegéssel reagál, ami nem tudom miből ered...
Ultrahang tartományban meg alapjáraton hemzseg az elektronikus zavaroktól, szóval valamiért még mindig nem sikerül az alaplapon jó eredményt fejlesztenie a mérnököknek.

Specifikáció

A régi konstrukció bár jó hangminőséget produkált, még is több probléma volt vele.
Az egyik a 8db 1,5v AA elemekből álló tápellátás, ami tartós, évekig (200-300 üzemóra) biztosította az áramot, viszont nem volt stabilizált, így ahogy szép lassan (és nem egyenletesen a szimmetrikus +-6V) merültek a cellák, egy idő után, se a fantomtáp, se az erősítő IC nem kapott elég feszültséget, hogy a megfelelő karakterisztikát, dinamikát, és zajmentességet biztosítsa, főleg a magas frekvenciás tartományban, így észrevétlenül romlott a hangminőség, és ráadásul multiméterrel kellett időszakosan mérnem a feszültség szintet.
Másik probléma a túlsúly, ami a sok elemmel járt. Ez még magában is hordozta a vele járó "nagy" költséget. Nyilván 1000-1500Ft nem egy nagy összeg, de ezt ha rendszeres használat mellett félévente megteszem, már kicsit kellemetlen, ezért mindenképpen egy olcsóbb akkus verzióra akartam leváltani. (+ környezettudatosság!)
Mellesleg az alkáli elemek szeretnek kifolyni alacsony terhelés mellett.
Így végül az alábbi szempontok alapján alakítottam át:

2db AA akkumulátor (2,4v) tápellátás, túlmerülés védelemmel
Stabilizált szimmetrikus táp az erősítőnek, még közel lemerült állapotban is
Precízebben beállított erősítési fokozatok (0-20-40dB)
Lemerülés közeli állapotban, működés közben megszakítás nélkül cserélhető akkuk

Problémák, és megoldások

Mivel csak 2db akku cellával próbáltam megoldani, elég sok fejtöréssel járt. Első sorban az alacsony feszültséget, a 2,4V-ot át kell alakítani az erősítőnek. 2 éve először még egy 3,3V, majd ezt tovább 9V-ra átalakítással oldottam meg, azonban ez se nem volt hatékony, se nem működött stabilan, vagyis sok zajjal járt.
Mostanra már létezik ilyen alacsony feszültségre hatékony átalakító, így a STUP-SX1308 modult választottam, ami annak ellenére, hogy induktív, nem szórja a zajt (legalább is 100kHz alatt), állítható a feszültsége, stabilizált, és bírja 2,0V-ig ilyen alacsony terhelésen.
Egyetlen gyenge pontja van, ez pedig a potméter, amin a feszültséget lehet állítani. Mivel ez hajlamos zajt "keverni" az audió jelbe, így érdemes ellenállásokkal beállítani az optimális feszültséget.
Idő közben észrevettem, hogy 2,4-2,8v feszültség között működik csak annyira alacsony háttérzajjal, hogy az nem hallható ebben a konfigurációban, de nagy szerencse, hogy 2db 1,2v akkuval tökéletesen működik, viszont magasabb feszültségen már jóformán katasztrófa, így majd idővel érdemes lesz más zajmentesebb megoldás után néznem.
Ez után jött csak az igazán nagy fejtörés. Hogyan lesz 9V-ból +-4,5?
Az első elképzelésem egy feszültség stabilizátor volt, amit a beállított 9V felére állítottam, és az volt a középpont. Ezzel az a probléma, hogy nem követi a tápfeszt ha állítok rajta, a másik, hogy negatív irányba nem tud áram folyni rajta, és emiatt nem működik megfelelően. Na meg persze kicsit magas az alap fogyasztása, és veszteséges (2mA 9v-on, de ez ugye 2,4v-on már kb. 10mA-re nő az átalakítás miatt).
Aztán nemrég rátaláltam egy úgynevezett feszültség felező IC-re (TLE2426ILP), ami automatikusan a kapott tápfeszt megfelezi, mintha egy virtuális test (ground) lenne. Alacsony az alap fogyasztása (<0,5mA) és +- irányba is kezelni tud akár 40mA-t. (Az erősítő jellemző fogyasztása 10-12mA, így még fejhallgatóval is használható!)
Persze IC nélkül is van megoldás, ha az erősítő jelbemeneti lábát ellenállással feszültség osztóként középre állítjuk, viszont akkor a kimeneten egyenáram jelenik meg, ami viszont nem jó, kondenzátor sorba kötésével kell leválasztani, ami nagy, és rontja a hangminőséget, főleg infra tartományban, szóval lehet, hogy olcsóbb, de hátrányos, és helyigényes, ezért elvetettem.

Az erősítő tápellátását ezzel letudtuk, azonban jön egy kis csavar a dologban. Kellett egy vezérlő áramkör, ami figyeli az akku feszültség szintjét. Ráköthetném a 10V-ra, azonban több gond is van ezzel az elképzeléssel.
1. 10V-ról üzemeltetni egy megfigyelő áramkört több energia felhasználással jár, mint a lehető legalacsonyabb szintről üzemeltetni.
2. Ha változtatom a 10V-ot a feszültség osztók szintjei is elmozdulnak, így a beállított értékek elcsúsznak, és nem 2V-on fog kikapcsolni a készülék, hanem magasabb, vagy alacsonyabb értéken, ami probléma.
A lényeg, hogy kellett egy külön átalakító, ami stabilan előállít egy viszonylag alacsony feszültséget a vezérlő áramköröknek, és ez a SDWUP-33 lett.
Eleinte egy induktív áramkörrel oldottam meg, azonban csak most jöttem rá, hogy ez okozza leginkább a zajt a felvételen, így egy indukció mentes kivitel kellett. Ugyan találtam rá árnyékolási megoldást, de nem a legjobb.

Mivel törekedtem a lehető leghosszabb üzemidőre, fontos volt az alacsony fogyasztás, ezért TLC555 CMOS időzítőket használtam monostabil bekötéssel (opto csatolóra kötött feszültségosztóval beállított) a merülési, és a teljesen lemerült állapot érzékelésére. Ezzel duplán jól jártam, mert nem csak a CMOS típusnak köszönhetően lett alacsony a fogyasztás, hanem az alacsony üzemi feszültség (3,3V) is hozzájárult, az alacsony fogyasztáshoz. Az opto csatolók is alacsony feszültséggel dolgozhatnak (1,1v is elég nekik), így a rajtuk kialakított feszültségosztó, ami érzékeli az akku feszültségszintjét, ez sem pazarol túl sok áramot. És persze ott van még a led, és FET tranzisztorok meghajtása, ami szintén erről működik. Persze az is plusz pont, hogy mivel külön áramkörről működik a vezérlés és az erősítő, lényegében nincsenek hatással egymásra.

Az alábbi videóban látható, mi történik ha lemerül az akku. Persze ez esetben szimuláltam azzal, hogy kivettem az akkut, és így csak a belső 1 Farad kapacitású kondenzátorról üzemelt tovább, egyébként 20 másodpercig, ami azt jelenti, hogy ennyi időnk van akkut cserélni, mielőtt végleg kikapcsolna. Ha a végleges kikapcsolás megtörténik, a kapcsolót kikapcsolt állásba kell tenni néhány másodpercre, majd újraindítható.

Festésről még röviden ejtek néhány szót, mivel itt is történt némi fejlesztés.
A feliratok korábban öntapadó papír szeletekre lettek nyomtatva, ami nem rossz, de nem túl professzionális, és a nedvességet se bírja, ebből kifolyólag nehéz takarítani, könnyen lekopik, ezért úgy döntöttem, emelem a tétet.
A cél az volt, hogy egy egységes felületet létrehozzak, minimum víz, de lehetőleg alkohol ellenálló legyen.
Végül fekete zománcfesték került alapozásra, erre fehér alkyd típusú fehér radiátor festék került, majd erre mint, ahogy a nyákokra vasalásos technikával szokás átmelegíteni a nyomtató festékét, itt is ezt alkalmaztam, csak itt most nem a szöveget, hanem negatívját készítettem el, így ahová nem került festék, ott látható maradt az alatta lévő fehér festék, így létrehozva a szöveges feliratot.

Mivel melegíteni kell a lézernyomtató festéket, mindenképpen hőálló fehér festék kellett. Az átlagos zománc / akril festékek ezt eddig nem viselték jól. Bár a 120 fokos 5 perces melegítést még éppen elviseli, viszont a hőkezelés ellenére az alkohol még mindig feloldja. Nehezen, lassan, de oldja.
Második körben próbálkoztam 600 fokig hőálló festékkel, viszont ezek ráégetése annyira magas (>250fok) hőt igényel, hogy a nyáklemez már szétég tőle, és még így is kétséges, hogy megkeményedik és alkohol ellenállóvá válik-e. Ez egyszer sem sikerült eddig, ezért maradt a radiátor festék, mert ez 24 óra száradás után kellően megkeményedik, és alapvetően alkoholálló. Azonban az az alkyd festék, amit én használok 100 fok felett minél magasabb hőnek van kitéve, annál inkább barnulásnak indul!
Ezért döntöttem 120 fok 5 perc melegítés mellett, így még elfogadhatóan fehér marad és a nyomtató festék is kellően keményen rá tud olvadni a felületre. (mert csak rávasalni nem elég, nem teszi alkohol és karc ellenállóvá + nem tapad rá rendesen a felületre)

Tesztek, eredmények

Régen még úgy csináltam, hogy "azt mondták, így jó lesz, akkor azt úgy kell csinálnom".
Az, hogy összerakom és "jónak tűnik", még nem jelent semmit. Rengeteg a változó tényező.
Ezért egy alaposabb tesztelésnek vetettem alá, hogy biztos legyek abban, hogy a legtöbbet sikerült kihozni a szerkezetből.
Első körben a tápfeszültség szinteken mért alapzaj szintet vizsgáltam. Mivel pénz szűkében vagyok, csak 4db olcsóbb típust tudtam tesztelni, így ha valaki kíváncsi lenne egy "OPA" akár milyen típusú alkatrész képességeire, nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot, juttassa el hozzám az alkatrészt, és bővítem a listát!

2023. májusi frissítésként bővítettem a tesztalanyokat egy "OPA2134PA" típusú chip-el.
2024. februári frissítésként bővítettem a tesztalanyokat egy "TLC2272" típusú chip-el.

A felvételek 192kHz 24bit mintavételezéssel készültek 20dB erősítés mellett, így senki ne lepődjön meg a magas frekvenciás zaj miatt, mert az a Xonar U7 kártyából ered, és felér egészen 96kHz-ig!

Eredeti felvételek innen tölthetőek le:

Ha a skála tartományának az alsó negyedét vesszük, az a hallható tartomány. (44,1kHz mintavétel)
Készítettem szinusz spektrum vizsgálatot 10Hz-20kHz-ig. Ebből mondjuk nekem semmi nem derült ki, ezért nem is foglalkozom most vele.
Áthallást is vizsgáltam, frekvenciafüggő, de kifejezetten elégedett vagyok a több mint 60dB különbséggel, ami azért jócskán elmarad az LM4562 110dB-es értékétől, és sajnos az előző konstrukció 80-90dB értékénél is rosszabb, de belefér.

Maga az erősítő fokozat, mikrofonok nélkül (vagyis csak a becsatlakoztatott fantomtáp maradt rákötve az erősítő IC bemenetére) egész jól sikerült a zajt szűrni. Habár pár száz Hz-es tartományban még észlelhető, jelen kialakítással ennyire futotta. Idővel, ha lehetőségem lesz rá, megpróbálom a fantomtápot külön feszültség átalakító modullal ellátni, majd feszültség stabilizátorral, és nagy kondenzátorral szűrni, hátha csodát tesz.
1 év elteltével viszont rájöttem, hogy az eddigi méréseken megjelent alacsony feszültségnél jelentkező zaj, az nem az erősítőből, hanem a feszülség konverterből jön, így a TLC2272 méréseit már hozzáadott 1000uF szűréssel végeztem el, és "ki is pucolta" az alapzajt!
Az alsó tartományom már a mikrofon belső zajelemlése látható.
Az alábbi hangfelvételen hallható 5 másodpercenkénti váltással a 40-20-0dB erősítési fokozaton mért mikrofon nélküli alapzaj.

---Felvétel---

Viszont ami valóban hasznos volt, az a kulcszörgés.
Hangos, viszonylag szinuszos (vagy inkább harmonikus) és dinamikus hangja miatt nagyon jól hallhatóvá tette a, ha nem tévedek, az IC-k feszültségnövekedési sebességéből eredő torzítást! (Feltételezem, ennek a paraméternek köze van, a hirtelen impulzusok lekövetésében, így ezt itt jól tetten érhető) Szóval az alábbi mintákon 8x lassítás mellett hallható, melyik IC-vel a legtisztább a felvétel. LM4562 abszolút nyerő (nem meglepő), de az NE5532 se marad le sokkal. TL072 még elmegy, de az LM358 egyenesen katasztrofális.

A legnagyobb csalódás még is az OPA2134 volt.
Leginkább az lepett meg, hogy legalább az LM4562 szintjét ütik meg a paraméterei, így elméletben, hangsúlyozom, elméletben! ugyan azt kellene produkálnia, és mivel a sávszélessége ugyan csak 8 Mhz, 20V/us feszültségnövekedéssel rendelkezik, akárcsak az LM4562, így ebből arra következtettem, hogy minimum ugyan azt a hangminőséget tudja, és mivel nem 55, hanem 8 Mhz az átviteli sávja, ezért abban bíztam, hogy a rádióhullámokra nem lesz annyira érzékeny, így se a telefon, se a WiFi nem fog zavart kelteni benne.
Sajnos nagy csalódás ért, mert nem csak, hogy rettentő érzékeny a felsoroltakra, de még jóval rosszabb a hangminősége még az NE5532-nél is!
Nem gondoltam volna, hogy egy 2500Ft értékű műveleti erősítő, amit mindenki a legjobbnak tart az audio szférában, rettenet gyengén teljesített!
Hiába tornáztam fel a tápfeszültséget egészen 18V-ig, még így se tudtam torzításmentessé tenni a kulcsok zörgésének hangját. :/
Ha bár lentebb az áramfelvételi táblázaton jól látható az egyetlen pozitívuma (az alacsony fogyasztás) a magas ára ellenére még sem jobb, mint az LM4562, így arra jutottam, hogy jelenleg a legjobb előfok még mindig az olcsóbb LM4562, így sajnos még marad ez a jövőben.

Pozitívum viszont a TLC2272, mert ez az első alkatrész, ami az LM4562-höz képest kb. 100-ad annyira, vagyis szinte alig érzékeny a rádiófrekvenciás zavarokra, így ez lett az első IC, ami végre gerjedéstől mentes!
Nem csoda hisz csak 2,18Mhz-es sávszélességgel rendelkezik.
Szerencsémre minőségben úgy tűnik hozza az LM4562 és NE5532 szintjét, mivel a kulcszörgés nem produkált recsegést.
Bár egy erős gerjedést tapasztaltam, de hamar rájöttem, hogy az a feszültség konverterből adódik, így ráakasztottam egy 1000uF kondenzátort szűrésnek (elég amúgy 470uF is), és ezzel ez meg is szűnt sőt, 2,1V feszültségél is jelentkező erős belső gerjedős zaj is 98%-ban csökkent, vagyis ezzel még azt is sikerült elérnem, hogy a teljes töltési spektrumon zajmentes marad!
Egyetlen negatívuma, hogy 40dB erősítés mellett 25kHz-től megindul egy kimutatható gyengülés, ami 50kHz-nél már eléri a 10dB-t, ami elég sok, de talán belefér, viszont 0 és 20dB-n ez már jelentéktelen.

Mielőtt bárki is kedvet kapna, hogy belekössön, szeretném leszögezni, hogy minden felvételt szigorúan úgy rögzítettem, hogy se a hangkártyán, se a szoftveren ne történjen túlvezérlés, és ebből adódó torzítás, így ha egy felvétel torz, az csak is az áramkörből ered!
A felvételek ez esetben is 192kHz 24bit mintavételen lettek rögzítve.

Időközben eszembe jutott, hogy meg kéne vizsgálni, mekkora a maximális feszültségszint, amit képes torzítás, avagy levágás nélkül kiadni. Az eredmény egész jó lett, 2,2V-al a tápfeszültség alatt van a felső határ, vagyis Vpp (csúcstól-csúcsig) 6,8V-ig képes felmenni, ami Vrms 2,4V. Ez kifejezetten jó hír, mert a vonalbemenetek maximális szintje Vrms 1V, vagyis ennél nagyobb feszültségtől már a hangkártya torzít a jelen, nem az erősítő.

Szinuszos terhelés

Viszont volt egy másik mérés is, amit ez idáig nem tudtam, hogyan kivitelezhető.
Hosszas fejtörés után sikerült megoldanom, hogy a mikrofont ki tudjam tenni akár 140dB hangnyomásnak! Mindenféle síppal meg fütyüléssel próbálkoztam, de csak mostanra jöttem rá, hogy rossz volt a megközelítés.
Nyitott, nem zárt rendszerben gondolkoztam!
Ez azt jelenti, hogy egy szórt hangot próbáltam eljuttatni a mikrofon membránájhoz ahelyett, hogy egy zárt tér falának helyére állítottam volna be a membránt.
Gyakorlati formában ez az alábbi képen nézett ki:

Szóval létrehoztam egy zárt teret, amiben nagy hangnyomás hozható létre, kevés energia befektetéssel. Ezt egy 10cm-es mélyközépsugárzó és egy egyszerű tölcsérrel oldottam meg, aminek a végére pontosan ráfér a mikrofon kapszula.
Erre az egészre azért volt szükség, hogy meg tudjam mérni, milyen jelszintek uralkodnak a mikrofonon. Mint kiderült pontosan 1Vrms szint a maximum, amit elvisel, ez nem túl pontos méréseim alapján 137-140dB körül van!
Ezzel végül kiderült, hogy ez a maximális hangnyomásszint, amit tolerálni képes torzítás nélkül!
Persze az erősítő fokozat kimenetén még mindig 2x nagyobb jelszint tud megjelenni.

Hangnyomásmérés eredmény

Mint minden más tranzisztoros, hőre érzékeny konstrukciónál, itt is szembe találtam magam egy problémával. A feszültségosztók, amik vezérlik az optocsatolót, mivel félvezetőből van, érzékeny a hőre, így ha szobahőmérsékletnél melegebb vagy hidegebb van, az optocsatoló tranzisztor ágán megváltozik a feszültség ugyan azon beállításon. Ez idáig nem találtam rá megfelelő megoldást, azonban most kitaláltam egy közel elfogadhatót.
A feszültségosztóba bekötöttem egy termisztort, ezzel kompenzálva az eltolódást, és viszonylag jól is működik +-25C fokos tartományban, de így is hajlamos akár 2,30V-2,35V-ig eltolódni mire jelezni kezdi a merült állapotot, de messze sokkal jobb mint e nélkül.

Áramfelvétel, fogyasztás

Ahány IC, annyi karakterisztika.
Fontos, hogy a mérést az akkumulátoron végeztem, nem az áramkörökön, így az össz fogyasztást mértem. Az alábbi táblázat mutatja melyik IC mekkora feszültségen, mekkora áramfelvételt okoz. Erősítő nélkül a vezérlő áramkörökkel kb. 10mA a teljes rendszer fogyasztása. Ehhez jön hozzá az erősítő, így ha valakit érdekel csak az erősítő fogyasztása, a 10mA-t le kell vonnia.

Ár	2500 Ft	1600 Ft	1000 Ft	250 Ft	350 Ft	125 Ft
Típus	OPA2134	TLC2272	LM4562	NE5532	TL072	LM358
Feszültség	Áram	Áram	Áram	Áram	Áram	Áram
6V	19mA	19mA	41mA	30mA	15mA	15mA
6,5V	19mA	20mA	44mA	33mA	16mA	15mA
7V	20mA	21mA	47mA	35mA	16mA	16mA
7,5V	20mA	22mA	50mA	38mA	17mA	17mA
8V	21mA	23mA	54mA	40mA	18mA	18mA
8,5V	22mA	24mA	57mA	43mA	19mA	18mA
9V	23mA	26mA	60mA	45mA	20mA	19mA
9,5V	24mA	27mA	64mA	48mA	21mA	20mA
10V	25mA	28mA	68mA	51mA	21mA	21mA
11V	27mA	31mA	77mA	56mA	23mA	24mA
12V	29mA	34mA	90mA	61mA	25mA	26mA
15V	38mA	45mA	-	-	36mA	-

Táblázat és az alapzaj minták alapján, az LM4562 (mivel én ezt használom) 8V feszültségen tűnik optimálisnak, de mivel sok üzemidőt nem nyerek vele, így végül 9V-on állapodtam meg, ezzel a 2db 2000mAh akkuval, friss töltéssel 32 óra üzemidőt tudtam elérni, ami szerintem egészen jó.
Mivel alacsony önkisülésű NiMh akkukat használok, 1-2 év múlva is kb. 20 üzemórára képes, így nem kell állandóan töltenem. Mellesleg a 2 évvel ezelőtti próba konstrukció 25 óráig bírta.
2,3V-ra állítottam a villogó piros led indítását, ami kb. 1 órával a végleges 2,0V-os szint elérése előtt, vagyis a teljes lemerülés előtt kezd el jelezni, így van 15-20 másodperc akkucserére, amíg az 1 Farad kapacitású kondenzátor kitart.

A mikrofonok

Pár hónap elteltével végül rászántam magam, és a mikrofonokat is felújítottam. Persze eleinte a kapszulák maradtak, csak a korábbi kartonlemezt cseréltem le nyáklemezre (milyen meglepő), és a jól bevált gumiradíros rezgéscsillapítást is megkapta.
Fél év elteltével, vagyis 2023. augusztus 5-től már az új KPCM-G27B típusra cseréltem le a 13 éven át használt KPCM-27B típust, mivel időközben fejlődött a frekvencia átviteli mérési technikám (bár még mindig kissé pontatlan...), így megállapítottam, hogy a régi mikrofonok jelentősen eltérnek különböző frekvenciatartományokon, viszont az új típus bár 10kHz környékén kissé kiemel, még is jelentősen jobb hangélményt nyújt a pontosságának köszönhetően.
Bár a 30-50kHz tartományban kevésbé érzékeny, cserébe 50kHz felett érzékenyebb.

A mérést egy 0,5mm átmérőjű tűn keresztül kiáramoltatott nagynyomású bután gázzal végeztem a mikrofonoktól 5-10mm távolságból, így el tudtam érni, hogy lehetőleg a teljes tartományt lefedje, és persze minden esetben ugyanúgy reprodukálható, így reményem szerint megfelelő összehasonlítási alap.

Lemezbe süllyesztett legújabb változat (2023.11)

A tervezett tartóállvány is elkészült, így most már nem kell állandóan a kezemben tartanom. Persze ebből kifolyólag rögzített a távolság és dőlésszög, de úgy gondoltam, ez így pont jó. Ami az árnyékolást illeti, sikerült megoldást találnom, méghozzá annyira jó megoldást, hogy konkrétan, ha a mikrofont egy régi, erősen szórt elektromágneses teret generáló transzformátor 1-2cm közelségébe tartom nem, hogy alig, semennyire nem hallható az 50Hz brumm.
Ahogy a képeken is látható, a kapszulákat elég volt egyetlen vékony réteg alufóliával körbetekernem, zsugorcsővel ráerősítenem - a fólia mozgásából adódó elektromos recsegések elkerülése végett - és mind a teljes lemez felületét, mind a kör alakú szélvédő/tompító borítást tartó egyébként 1mm vastag réz huzalt is a testre kötöttem. Így végül sikerült kihoznom a maximumot a szerkezet képességeiből!

Persze idő közben (2023. október vége) rájöttem, hogy ez a kialakítás mégsem annyira jó, mint gondoltam.
A Probléma, amit fél évig nem vettem észre, hogy mivel ezzel a kialakítással 5mm távolságra van a lemeztől a mikrofon, egy elég csúnya és változatos (tehát korrigálhatatlan) torzulás keletkezik a frekvencia spektrumon, ami ront a térérzetem, és persze bizonyos esetekben az élvezhetőségén.
Így hát újra terveztem, és végül sikerült a mikrofont egy síkba hoznom az elhatároló lemezzel, ezzel megszüntetve szinte minden visszaverődést a lemezről, ami bejuthatna a mikrofonba. Már csak a szélvédő borítás okoz némi visszaverődést, de az már alig kimutathatóan alacsony szintet üt meg.
Extra az egész kialakításban, hogy mivel körbe dobozoltam, ezzel teljesen le is árnyékoltam, így már aztán tényleg se elektromos zaj, se rádiófrekvenciás zaj nem jut el a mikrofonig.

Idő közben találtam egy az adatlapja szerint alacsonyabb zajpadlóval rendelkező mikrofont, de mint kiderült ez egyáltalán nem igaz.
A "CMC-6035-130T" típusról van szó.
Kicsit elvesz a magas hangokból 10kHz környékén, viszont érzékenyebb 30-50kHz-es tartományban, mint a KPCM-G27B, és érdekes módon fázisfordított jelet tudok rögzíteni vele.
Kompromisszumos, de 10x felár mellett sokkal többet vártam volna...

Időközben át is alakítottam kamerára felszerelhető változatra, így a "Sztereó DSLR mikrofon teszt #3" is majd egyszer el fog készülni, és már most mondom, hogy sokkal jobb, mint a 2016-os verzió!
Végezetül, ha valakit érdekel a szerkezet, és szeretné maga megépíteni, nem kell mást tennie, mint minimum alapszintű támogatómmá válni a Patreon oldalamon, és felvenni velem a kapcsolatot.

A fájlok PSD, azaz Photoshop fájlokban készültek. Minden alkatrész külön rétegen van, így könnyen beazonosítható a mérete, típusa, értéke, ill. van hozzá kapcsolási rajz is, na meg én segítségnek. :)
Mint minden eszköz, ez sem tökéletes, így szakmai érdeklődők, biztosan találnak majd a szerkezetben valamiféle pontatlanságot, de nem is baj, bátran tehet észrevételt bárki, hisz így lehet minél többet kihozni az eredményből.

Ezen a linken pedig megtekinthetitek a felvételek listáját.

Képgaléria

készült: 2023. január